Sziasztok!

 Beteg voltam, két napra ágyba kényszerültem. Unaloműzésként megnéztem az egyik kedvenc sorozatomat, a Lucifert. Ez egy istenes, ördögös, angyalos, poklos sorozat, amelynek nincs valóságalapja, vagy tényszerű háttere. Konkrétan vígjáték kategória, amin sokat lehet nevetni. 

 Mégis elgondolkodtató. 

Ha elvonatkoztatunk Dante: Isteni színjátékától, vagy akár a Bibliától és nem gondolunk a pokol kénköves tüzére vagy a gyötrelmekre, akkor feltehetjük a kérdést, vajon miféle büntetés vár a kárhozott lelkekre. A sorozat újraértelmezi ezt a kérdést.

A képregény és az ebből készült forgatókönyv írói úgy gondolják, hogy a pokol, mint alvilági tűztől megvilágított, rettenetes viharoktól megtépett, vad szirteken elterülő táj, mely káromkodástól, szitkoktól és jajongásoktól hangos, nem létezik. Helyette a pokol tele van üres szobával, a bűnösök haláluk után ezekbe a szobákba kerülnek. 

   A halandók maguk döntik el, hogy a pokolra kerüljenek, mégpedig egyetlen kényszerrel, hogy újra és újra átéljék vétkeiket. De ez nem börtön, bármikor elhagyhatják. Mégis magáért beszél, hogy onnan soha senki nem távozik, saját bűntudatuk, lelkiismeretük tartja fogva a bűnös lelkeket az idők végezetéig.

   Akár lehet  ez is egy variáció a pokolra, a büntetésre. Sőt belegondolva talán még ijesztőbb, mint az emberek képzeletében élő kép.

Mindezektől függetlenül szerintem a sorozat nagyszerű, bátran ajánlom mindenkinek a hosszú téli estékre.

   Kellemes kikapcsolódást kívánok mindenkinek!